A két és fél órás túra alatt kb.
5 km-nyi utat tettünk meg a gyár területen. Az első fázisban megtekinthettük,
hogy a présgépekkel hogyan készítik el titaniumbol az egyes karosszéria
elemeket. Érdekesség, hogy ha a gyár alapjában nem lenne 8m vastagságú
gumiréteg, a gépek okozta rezgést még Regensburg közepén is érezni lehetne. Pedig
a város központjától kb. 10 km-re fekszik az üzem. Minden egyes elemet rengetegszer
átvizsgálnak, többféle módszerrel, hogy a legkisebb hibát is megtalálják. A
második fázisban egy olyan csarnokba vezettek minket, ahol teljesen
automatizált robotok illesztik és hegesztik össze a karosszéria elemeit. A
harmadik fázis a karosszériák lakkozása, színezése. Közelről megszemlélhettük,
ahogy a teljesen automatizált rendszer pillanatok alatt kívül belül befest egy
karosszériát. Végül az összeszerelési fázis. Nagyjából 32.000 alkatreszt kell manuálisan
az autóba építeni. Az autógyártás csúcspontja, talán ez a helyes kifejezés, itt
Hochzeit(eskuvö)-ként nevezik, az a pillanat, amikor a karosszériát es az alvázat
összeillesztik. Innentől már szinte csak a kerekek hiányoznak. Lenyűgöző látvány
volt.
Ami a nyelvtanulást illeti, a
gyárlátogatás német nyelvű magyarázattal folyt, így minden pillanatban koncentrálni
kellett, hogy mindent megértsünk. Mindannyian sokkal bátrabban szólalunk meg németül,
és ha valamit nem értünk, akkor másik közös nyelven próbáljuk meg kifejezni
magunkat. Néha épp egy egy szó hiányzik, aztán folytatjuk németül tovább.
Rengeteg különböző ország kultúráját ismerhettem meg ezen a héten, és jó érzést
tapasztani azt, hogy két teljesen különböző kultúrával rendelkező ember egy közös nyelven jól
megérti egymást. Fantasztikus érzés. Következő héten egy másik csoportba kerülök
át, ahol már nehezebb feladatok várnak rám.
Holnap egy kiránduláson veszünk
részt, felfedezzük Münchent. Külön örülök ennek, mert eddig csak a repülőtéren
mentem keresztül, de a varost magát nem láttam.
Legközelebb képekkel jelentkezem.
Horváth Katalin
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése